Szia kedves Olvasó!
Tarts velem ma is!

Mikor 1 évvel ezelőtt anya lettem, megváltozott körülöttem az egész világ. Új élet kezdődött, nem csak egy kisfiú számára, hanem számomra is és a körülöttem élők számára is.

Akkor még nem tudtam mivel jár egy gyerek. Igen voltak éjszakázások, voltak nehéz napok, és magam sem tudtam mindig megfelelni minden pillanatnak.
De az első mosoly, az első fogacskák, az első lépések, az első Anyák napja... ez egyik sem kitörölhető. Anya lettem, végérvényesen. 

Mi négyen vagyunk testvérek, van egy öcsém és két bátyám. Alapvetően jó gyerekek voltunk, de csak így, anyaként tudtam meg, hogy mi minden volt az, amit a mi szüleink tettek értünk.

Az anyaélet nem habostorta, sok lemondással jár. Az anyaélet egy teljesen új világ.
De apró döntésekkel én alakítom, hogy milyen legyen az a torta. Fordítok- e elég időt a férjemre? Fordítok- e elég időt a barátaimra és fordítok- e elég időt magamra? Nehéz, igen. De csak rajtam múlik, hogy megtalálom- e azokat a szépségeket, amiket csak az anyaság hozhat az életembe. 
Ugyanakkor megmaradni feleségnek, társnak, barátnak, gyereknek... nem könnyű.

Egy valamiben mindig biztos voltam: több gyermeket szeretnék. Most másodjára is kisfiút hordok a szívem alatt. És végtelenül hálás vagyok, mert az életem habostortává vált.

Remélem tetszett a mai bejegyzés is!

Csodaszép napot kívánok!
Laura.