Szia kedves Olvasó!
Tegnapi nap elmaradt a napi bejegyzésem, így most azt szeretném pótolni, ami pedig nem másról fog szólni, mint a szeparációs szorongásról.

A szeparációs szorongás a baba fejlődésének egy mérföldköve. Ezen szinte minden baba átmegy. Általában a baba ilyenkor zaklatottá válik, ha az anyukája nincs a közelében és legszívesebben egy percre sem mozdulna el mellőled.

Honnan tudod, hogy a babád szeparációs szorongásban "szenved"?

1. Fokozott kötődés. Konkrétan már attól zaklatottá válik/sír a pici, ha épp csak a mosdóba mész el, és nem lát téged addig. Lelkileg nagyon fel kell készülni erre az időszakra, mert ilyenkor a baba árnyékként követ téged, és szinte semmit nem tudsz nélküle csinálni. A szeparációs szorongás idején a babád a szokottnál jobban igényli az ölelést és szinte mindig az öledben akar lenni.

2. Alvászavar. Az idáig könnyen altatható, jól alvó babát sokkal nehezebb ilyenkor elaltatni, és az éjszakák is nehezebbek lehetnek. Előfordulhat, hogy az eddigiekhez képest gyakrabban felsír az éjszaka közepén, és nehezen is alszik vissza.

3. Már nem elég a játék. Az önálló játék már nem köti le úgy a figyelmét, és nem is élvezi úgy a játékot mint eddig. Sokkal szívesebben lenne ilyenkor is a te társaságodban.

Ha nem vagy biztos benne, hogy valóban a szeparációs szorongás áll a háttérben, könnyen megbizonyosodhatsz róla. Ugyanis ha eltűnsz a látótérből és a kisbabád egyből sírni kezd, menj oda hozzá és próbáld megnyugtatni. Ha pillanatok alatt megnyugszik már csak az ölelésedtől is, akkor nagy eséllyel a szeparációs szorongással van dolgod.

Nálunk pár napja kezdődött, de olyan szinten, hogy tényleg sehova nem tudok nélküle menni, még akkor is úgy kell "kiszöknöm", ha apa is itthon van. Általában 1-2 hétig tart, hát remélem hamar túl leszünk rajta, mert fárasztó és kimerítő tud lenni mind testileg mind lelkileg.

Remélem, ha ezt olvasod, akkor te is rájössz majd, hogy valóban ez áll-e a háttérben. Ha igen, akkor pedig kitartást!

Csodaszép estét!
Laura